zsuzsanna1987 Interjúja

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban! Ki vagy, honnan jöttél, mi az, amiről úgy gondolod, hogy fontos veled kapcsolatban, érdemes tudni rólad?

’87-es évjáratú, leendő grafikusművész, aki csak hobbiszinten írogat, de már látja a nevét a művtöri- és az irodalomérettségi tételsorában. (Na, jó, nem tolok ki a jövendő diákokkal, azért annál élvezhetőbbet igyekszem alkotni.) Olyan szinten betűmániás, hogy ha filmet néz, arról is el tudja vonni a figyelmét egy pár soros nyomtatott szöveg a falon, a grafikai műhelyben meg mindenki azon röhög, hogy a beáztatott nyomólap leitatása közben elolvassa az itatáshoz használt újságpapírt is.

Mi az, amit az írásban a legjobban szeretsz?

Amikor írok, tulajdonképpen ugyanazt csinálom, mint a kisgyerek, amikor babázik: eljátssza, feldolgozza, másra vetíti ki a problémákat, amik belülről feszítik. Huszonévesen már egy kissé túlkoros vagyok valóban babákkal játszani, ezért inkább a képzeletemben levő figurákkal teszem ugyanezt. A fanfiction pedig egy nagyon kényelmes műfaj, hiszen gyakorlatilag készen kapom a „babákat”, nekem már csak játszanom kell velük.

Mikor találkoztál először a Harry Potter világával? A könyvet olvastad vagy a filmeket láttad? Elvarázsolt egyből a történet? Mi fogott meg benne végül?

Az öcsém még általános iskolás volt, amikor a haverjától kölcsönkapta az első meg a harmadik kötetet, aztán, mikor az elsőt elolvasta, lenyúltam tőle. Ez az érettségimet követő nyáron volt; a gimiben meg volt egy tanárnőm, aki kb. úgy viszonyult hozzám, mint Piton Harryhez – és még a nevük is kissé hasonlított –, ezért aztán folyamatosan rá asszociáltam olvasás közben, de olyan szinten, hogy még az is csak valahol a regény második felében esett le, hogy Piton valójában férfi. (Addig egy ronda boszorkányként képzeltem el.) Többek között ezért tudtam mélységesen együttérezni Harryvel, és rettenetesen kíváncsi lettem a történet folytatására. Aztán nem volt megállás…

Mi tetszett meg a Hermione Granger kihívásban, mi volt az, ami arra késztetett, hogy jelentkezz?

Egy ideje fúrja az oldalamat egy kérdés, amit szeretnék megírni, és mivel Hermione is érintett a történetben, kaptam a lehetőségen. Mivel amúgy irtó lusta vagyok, hiába van tele a fejem jobbnál jobb ötletekkel, mindig kell valami külső „kényszer”, például egy kihívás, ami rávesz arra, hogy megvalósítsam. Ilyen volt pl. tavaly a Piton kihívás, amire szintén egy ilyen ötletet írtam meg (Bagolyposta Evanséknél).

A jelenlegi kihívás hősnője ugye Hermione Granger. A Harry Potterből neked ő is egyben a kedvenc női karaktered, vagy alapvetően valaki más?

A másik okom, hogy jelentkezzem a kihívásra, pont az volt, hogy Hermione a kedvenc karakterem. Már amikor először felbukkant – mikor Neville varangyát keresi –, az volt az első gondolatom, hogy „jesszus, ez a kiscsaj tök olyan, mint én”. Könyvmoly, mindig mindent tudni akar, azzal meg, amit tud, állandóan felvág mindenki, főleg a tanárok előtt, a többiek meg pont ezért rühellik. Sajnos engem soha nem akart agyonverni semmilyen troll, úgyhogy gyerekkoromban nem sok barátom volt.

Rajta kívül ki vagy kik még a kedvenc szereplőid a Harry Potter könyvekből, esetleg filmekből?

Toronymagas kedvenc McGalagony professzor, aki a szigora és a tartózkodása ellenére is szinte anyai gonddal viseltetik Harry – és persze az egész Griffendél – iránt. Maggie Smith pedig egyszerűen zseniális a szerepben.

Ha már a kedvencek megvoltak, akkor elárulnád nekünk, hogy kik azok a karakterek, akiket egyáltalán nem kedvelsz, akik ellenszenvesek voltak, és hogy miért váltak azzá?

JKR. zsenialitása pont abban rejlik, hogy szinte minden szereplőjét meg lehet kedvelni, de legalábbis megérteni, még magát Voldemortot is, mert ismerjük a hátterüket: honnan jöttek, mit éltek át, miért lettek olyanok, amilyenek. Egy kivétel van: Umbridge. Róla semmit sem tudunk, egyszerűen felbukkan, terrorizálja az egész Roxfortot, aztán eltűnik a semmiben. A stílusa alapján is ellenszenves, aztán kiderül, hogy tényleg gonosz – nem derül ki róla a legapróbb jó tulajdonság sem.

A Harry Potter könyvek vagy a filmek tetszettek jobban?

A könyvek, hiszen azokban van benne a teljes történet, a millió apró részlettel, ami nélkül szegényebb lenne a történet. A filmek látványvilága viszont csodálatos, és zseniális színészek egész sorát láthatjuk. (Alan Rickmanbe is a HP-ben zúgtam bele, és így kezdtem el vadászni a filmjeire – pl. a Hósüti, ami egy autista nő történetét dolgozza fel, örök élményem marad.)

Volt olyan karakter, akit te másképp képzeltél el a könyvek alapján, mint ahogy a későbbiekben a filmben megjelent?

Ginnyt. A könyvekben leírt szeretni való, nagyszájú vagánysága teljesen elsikkad. A filmekben szinte csak úgy „van”, mintha szimplán azért tették volna oda, hogy legyen kivel összehozni Harryt a film végén.

Persze egyértelmű, hogy az igen hosszú könyvek eseményeit a forgatókönyvírók kénytelenek voltak lerövidíteni. Volt olyan esemény, történés, ami neked nagyon tetszett, vagy ami szerinted fontos lett volna, de a filmekből mégis kihagyták? Vagy olyan jelenet, ami hiába szerepelt, te másképp képzelted el eredetileg?

Ha viccesre akarnám venni a figurát, azt mondanám, hogy Bill és Charlie asztalviadala a negyedik részben – azt úgy megnéztem volna –, meg egyáltalán, az, hogy Charlie csak említés szintjén, Bill pedig csak a hetedik részben szerepel… ez nagyon nagy kár. De komolyra fordítva a szót: szerintem a legdöbbenetesebb kihagyás az ötödik részben a „Piton legrosszabb emléke” jelenet, ami a filmben össz-vissz annyiból áll, hogy Jamesék fellógatják Pitont. Nincs benne, hogy Lily megpróbál kiállni mellette, illetve, hogy Piton „lemocskossárvérűzi”, és ezzel pont a lényege vész el az egésznek.

A történet alakulása eléggé szövevényes, téged mennyire lepett meg J. K. Rowling befejezése? Vagy számítottál valami hasonlóra? Te is így fejezted volna be a történetet, vagy inkább valahogy teljesen másképp?

Ahogy Ollivander úr mondja: „A pálcatulajdonlás kényes kérdés.” Az lepett meg igazán, hogy mennyire egy apró részleten múlt Voldemort legyőzése; vagyis, hogy hiába Piton ölte meg Dumbledore-t, a bodzapálca Draco Malfoyé lett, amit Voldemort nem tudott, és ebbe a téves következtetésbe bukott bele.

A befejező film megjelenésével eléggé népes lett a rajongótábor, és temérdek fanfiction született, mostanában viszont úgy tűnik, hogy egy kicsit megkopott a lelkesedés. Szerinted ettől függetlenül van még jövője a Harry Potter fanficeknek? Elképzelhetőnek tartasz egy újabb fellendülést? Vannak esetleg jó ötleteid arra, hogyan lehetne feldobni a fandomot?

Mivel a fanficek világába csak kb. két éve kerültem be, nem sok viszonyítási alapom van. Habár úgy gondolom, hogy pont a sok új rajongó, az első lelkesedés magyarázza a rengeteg fanfiction születését. Ennek elmúltával úgy tűnhet, hogy „megkopott a lelkesedés”, de szerintem csak beállt egy „normális” szintre, amit ötletes kihívásokkal, játékokkal stb. lehet feldobni, életet vinni bele.

Van olyan készülőben lévő írásod vagy új ötleted - nem feltétlenül fanfic -, amiről esetleg elárulhatsz valamit az olvasóknak?

Jelenleg dolgozom egy kissé nagyobb lélegzetű történeten, amit még a Kívánság Üst ihletett, de azt most jegeltem a kihívás miatt, de mindenképpen szeretném minél hamarabb befejezni.

Üzennél esetleg valamit a kritikusoknak és az olvasóknak?

Emberek, csak őszintén! Igyekszem minőségi történettel előállni, és mondjátok is meg, ha tetszik, de hívjátok fel a figyelmemet a hibákra is, mert akkor legközelebb jobbat tudok írni.