KyriaEternal Interjúja

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban! Ki vagy, honnan jöttél, mi az, amiről úgy gondolod, hogy fontos veled kapcsolatban, érdemes tudni rólad?

Negyven feletti kontrolling referens vagyok, emellett vadul próbálom befejezni a közgáz egyetemet. Nappal számokkal foglalkozom, a betűknek sajnos csak az éjszaka marad.

Mi az, amit az írásban a legjobban szeretsz?

Az írás - és persze az olvasás is - számomra mindig is kaput jelentett egy teljesen más világba. Egy kiskaput, amelyen keresztül bármikor kislisszolhatok a szürke hétköznapokból.

Mikor találkoztál először a Harry Potter világával? A könyvet olvastad vagy a filmeket láttad? Elvarázsolt egyből a történet? Mi fogott meg benne végül?

Meglehetősen kanyargós úton jutottam el a vad HP rajongó állapotába. Kezdetben (évek hosszú során át) abban a tévhitben éltem, hogy a HP gyermekmese. Mekkorát tévedtem! Aztán mintegy két éve a fanfiction.net-en barangolva belebotlottam egy Hermione Granger történetbe, és felvontam a szemöldökömet. Tetszett. Kutatni kezdtem. Megnéztem a filmeket, egyiket a másik után. Aztán elolvastam a regényeket is. Hogy mi ragadott meg a HP-univerzumban? Szeretem a drámát, a konfliktusokat komplex karakterek között. A mély érzelmeket, legyenek akár hatalomvágy, szerelem, vagy megfelelni akarás. Szeretem, ahogy a történet folyam előrehaladtával minden egyre komolyabbá válik, ahogy a gyermekkor rózsaszín, puha takarója alól lassanként előtűnik a rút világ.

Mi tetszett meg a Hermione Granger kihívásban, mi volt az, ami arra késztetett, hogy jelentkezz?

A Hermione Granger kihívásban két dolog vonzott: Hermione Granger és a kihívás. Szeretem Hermionét, itt-ott magamra ismerek benne. A kihívás feltételei - különösen a titkos kulcs - érdekesek. Az pedig, hogy maximum 10.000 szóban kell elmondanom egy történetet, számomra, notórius szószátyár számára, különösen izgalmas feladat.

A jelenlegi kihívás hősnője ugye Hermione Granger. A Harry Potterből neked ő is egyben a kedvenc női karaktered, vagy alapvetően valaki más?

Ő a kedvencem. Bár Luna és (igen, kövezzetek meg!) Bellatrix is magával ragadó, noha egészen más okból.

Rajta kívül ki vagy kik még a kedvenc szereplőid a Harry Potter könyvekből, esetleg filmekből?

Abszolut kedvencem Perselus Piton. Hihetetlen mélységek és ellentmondások rejtőznek benne. Alan Rickman színészi játéka brilliáns. Eszméletlenül kevés színészi eszközzel hihetetlenül sokat közvetít.

Ha már a kedvencek megvoltak, akkor elárulnád nekünk, hogy kik azok a karakterek, akiket egyáltalán nem kedvelsz, akik ellenszenvesek voltak, és hogy miért váltak azzá?

Furcsa módon Ron az, akiben kicsit csalódtam. Nem is helyes ez így, inkább JKR karakterábrázolásával nem értek egyet. A főbb szereplők mind haladtak-fejlődtek valamilyen irányba, némelyek igen nagy utat jártak be, ahogy a Varázsló Világ drámája kibontakozik, egyedül Ron maradt le egy kicsit szerintem ebben a "versenyben".

A Harry Potter könyvek vagy a filmek tetszettek jobban?

Számomra ez egy érdekes kérdés. Nekem az angol nyelvű eredeti könyvek tetszettek a legjobban, aztán - szoros másodikként - a filmek, végül messze lemaradva a magyar könyvek. Sajnálom. Már látom, hogy mindenki utál.

Volt olyan karakter, akit te másképp képzeltél el a könyvek alapján, mint ahogy a későbbiekben a filmben megjelent?

Szerintem a film készítői elég jól "eltaláltak" mindenkit. Lehet, hogy azért, mert JKR kezdettől belefolyt az alkotási folyamatba?

Persze egyértelmű, hogy az igen hosszú könyvek eseményeit a forgatókönyvírók kénytelenek voltak lerövidíteni. Volt olyan esemény, történés, ami neked nagyon tetszett, vagy ami szerinted fontos lett volna, de a filmekből mégis kihagyták? Vagy olyan jelenet, ami hiába szerepelt, te másképp képzelted el eredetileg?

Rettenetesen hiányoltam azt a bizonyos mondatot egy bizonyos professzor szájából: "Nem látok rajtuk semmi különöset."

A történet alakulása eléggé szövevényes, téged mennyire lepett meg J. K. Rowling befejezése? Vagy számítottál valami hasonlóra? Te is így fejezted volna be a történetet, vagy inkább valahogy teljesen másképp?

Ha itt a 19 évvel későbbi jelenetre gondoltok, én Hermionét egészen biztosan nem adtam volna Ronhoz feleségül. És ha rajtam múlt volna Piton professzor terrorizált volna még néhány generációnyi gyereket. Ami vele történt az égbekiáltóan igazságtalan, és valahogy keserű ízt hagy az ember szájában.

A befejező film megjelenésével eléggé népes lett a rajongótábor, és temérdek fanfiction született, mostanában viszont úgy tűnik, hogy egy kicsit megkopott a lelkesedés. Szerinted ettől függetlenül van még jövője a Harry Potter fanficeknek? Elképzelhetőnek tartasz egy újabb fellendülést? Vannak esetleg jó ötleteid arra, hogyan lehetne feldobni a fandomot?

Azt hiszem a HP fandom nem marad rajongók nélkül. A történetben az a remek, hogy minden korosztálynak tud nyújtani valamit. Ami az érdeklődés fenntartását illeti, pont arra van szükség, amit most Ti csináltok. Az ilyen típusú kihívások - miként vidám kis társaságunk mutatja - képesek összekovácsolni az alkotókat, az ehhez hasonló interjúk pedig közelebb hozzák az olvasókat, akikért végül is tollat ragadtunk. Ezennel mély főhajtás kíséretében szeretném is megköszönni Nektek nemcsak a lehetőséget arra, hogy megszólaljak, de azt is, hogy segítetek életben tartani a fandomot. Ha jobban belegondolok, ezért JKR-nak illene köszönetet mondania Nektek. A hozzátok hasonló elhivatott lelkeknek is köszönheti, hogy az unokáinak is lesznek jogdíj bevételei.

Van olyan készülőben lévő írásod vagy új ötleted - nem feltétlenül fanfic -, amiről esetleg elárulhatsz valamit az olvasóknak?

Hosszabb-rövidebb megszakításokkal 25 éve írogatok, de csak az utóbbi években éreztem a "terméket" olyan színvonalúnak, hogy meg merjem osztani másokkal is. Két történeten dolgozom, az egyik egy M.A.G.U.S. fanfic, amelynek első néhány fejezete - egyelőre angolul - már fent van a fanfiction.net-en. A másik egy immár regény terjedelmű mese. Hogy milyen fórumon fogom publikálni, még nem tudom.

Üzennél esetleg valamit a kritikusoknak és az olvasóknak?

Lehet, hogy sarkos a véleményem, de csak kevés kritikust kedvelek. Olvasóként nincs szükségem rájuk, mert szeretem magam eldönteni, hogy mit tartok egy mű felől. Alkotóként pedig... nos az a kritikus szándékától függ. A segítő, jószándékú kritikára szerintem szükség van, sokat tud lendíteni az alkotói folyamaton, így azt hálásan fogadom, és mindig elgondolkodom rajta (az élet bármely területén). De sajnos mindannyian találkoztunk már az "én jobban csinálnám" típusú kritikusokkal, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek az írásra, de valahogy még nem csókolta őket homlokon ama múzsa, és így csak kritikára futja tőlük. Őket sajnálom.
Mit üzenhet egy szerző az olvasóknak? "Az vagy nekem, mi testnek a kenyér..." Szeretnék szórakoztatni. Szeretném kinyitni azt a kiskaput másoknak is, arra a másik világra. Ha csak néhány percre vagy órára örömet szerezhetek valakinek, hálás vagyok érte.