Egy kapcsolatban mindig vannak
problémák, főleg, ha az egyik fél egy mogorva és magának való professzor, a
másik pedig egy féltékenykedő boszorkány.
Kategória: romantikus
Kulcsok: Perselus Piton, Szent
Mungo, Nefeledd gömb, Magas, Szellemidézés
Korhatár: 12
Jogok: Minden jog J.K.R. tulajdonát
képzi!
NE
FELEDD: SZERETLEK!
Perselus Piton dühösen sietett végig a
Szent Mungo folyosóján. Arcáról lerítt, hogy milyen idegállapotban van, épp
ezért mindenki kitért az útjából, betegek, látogatók és gyógyítók egyaránt.
Hosszú, fekete talárja vadul hullámzott utána egyfajta fenséges és büszke
kecsességet adva járásának. Ahogy a kiszemelt ajtóhoz ért, kétszer koppantott,
aztán meg sem várva a választ, lenyomta a kilincset. A háta mögött várakozó két
beteg nem mert megszólalni, csak gyilkos pillantással jutalmazták, amiért
befurakodott eléjük, holott ők előbb érkeztek.
– Perselus… – Draco Malfoy fáradt
sóhajt hallatott, majd zsebre tette a pálcáját, amellyel két másodperccel
korábban általános vizsgálatot végzett a vizsgálóasztalon ülő betegén. Az
idősödő férfi meglepetten és kissé ijedten meredt a váratlan látogatóra, de míg
engedélyt nem kapott rá, meg sem mozdult. – Rendben, Mr. Heft, végeztünk –
közölte végül Draco. Pontosan tudta, hogy Pitontól nem szabadul, míg be nem
teljesítette azt, amiért idejött.
Miközben a beteg lekászálódott a
padlóra, Draco gyorsan megírta a bájitalok listáját, amelyet a gyógyulása
érdekében javasol.
– Viszontlátásra, Mr. Heft, találkozunk
jövő hónapban – nyújtotta át a pergament.
– Viszontlátásra, Malfoy gyógyító! –
hajtotta meg magát a férfi, majd jó nagy ívben kikerülve a rémisztő
professzort, kislisszolt az ajtón.
– Perselus… Ez a munkahelyem. Nem
jöhetsz ide, valahányszor problémád akad Vele
– rendezett össze Draco néhány aktát az asztalán, aztán megrovó pillantásban
részesített volt tanárát. A férfi jól elrejtette a hirtelen rátörő
zavarodottságot, de ő épp elég jól ismerte ahhoz, hogy észrevegye a vonásain.
– Elnézésedet kérem, én… majd később
visszajövök – nyúlt Piton a kilincs felé, ám Draco hangja megállította.
– Várj! Mi történt? – Azt, ami következett,
Draco már megszokta a hosszú évek alatt, de ha mesél valakinek róla, biztos,
hogy nem hinnének neki. A mindig szótlan és zárkózott Piton professzor
kinyitotta a száját, és a szavak ömleni kezdtek belőle, mintha valaki
Veritaserumot csempészett volna a reggeli töklevébe. Mert igen, bár ezt sem
hinné el senki, Perselus Piton odavolt a tökléért.
– Annak a szénaboglya hajú némbernek
már megint teljesen elment az esze! Hazamegyek egy nehéz nap után, örülök, hogy
végre nyugtom van az ostoba kölyköktől, erre mi vár otthon? Ül a fotelben,
záporesőként potyognak a könnyei, és azzal vádol, hogy csak pótlék számomra.
Hogy megcsalom őt. Lé–lek–ben! Egy már évtizedek óta halott nővel – forgatta
meg Perselus a szemét, mintha ennél nagyobb ostobaságot még sosem hallott
volna, amióta csak világ a világ. – Mindezt csak azért, mert megtalálta
az egyik könyvemben azt a régi képet. A fejemhez vágta, hogy direkt tettem
olyan magasra a könyvespolcon, mert nem akartam, hogy a kezébe kerüljön.
Esküszöm, örökre agglegénynek kellett volna maradnom, mert a nők nem
normálisak! – fújt egy utolsót, mielőtt elhallgatott volna. Draco megcsóválta a
fejét, és képtelen volt elfojtani egy mosolyt.
– Te nevetsz rajtam? – szaladt össze a
két fekete szemöldök sértődötten. – Rendben, viszlát! – fordult vissza Piton
ismét az ajtóhoz. A zár halkan kattant egyet, ahogy Draco ráeresztett egy
bűbájt. – Eressz ki! – mordult fel a professzor annak ellenére, hogy egy
Alohomorát ő is ismerte.
– Ülj le! – tette vissza Draco a
pálcáját a zsebébe. – Odakint várnak rám, úgyhogy spóroljuk meg a felesleges
köröket.
– Ha neked a problémáim felesleges
körök, akkor…
– Ülj le! – mutatott ismét a székre.
Ha valaki más beszél vele ilyen hangon,
Perselus biztosan abban a minutumban halálra átkozza, de Draco kivétellé vált
az évek során. Amióta véget ért a háború, közel kerültek egymáshoz, azt is meg
merte volna kockáztatni, hogy barátok lettek. Mindenesetre, ő volt az egyetlen
ember, akinek Perselus őszintén tudott mesélni a problémáiról, gondolatairól és
igen, még a szerelmi életéről is. Hogy megőrizze a maradék méltóságát, sötét
arckifejezéssel vonult az íróasztalhoz, aztán helyet foglalt a felajánlott
székben.
– Szóval, ha jól értettem… – könyökölt
Draco a mahagóni íróasztalra, hosszú, arisztokratikus ujjait egymáshoz
érintette, miközben elgondolkozva bámulta őket. – Granger megtalálta a Lilyről
eltett fényképedet, és azt gondolja, még mindig Potter anyját szereted, ő pedig
csak kényelmi megoldás számodra – foglalta össze a korábbi zavaros történetet.
Perselus egymáshoz préselte az alsó és felső ajkát, és bólintott. – De téved,
ugye?
– Persze, hogy téved! – csattant fel a
férfi. – Lily a múltam része, ő pedig a jelenem. Szeretem őt!
– Viszont megőrjít az örökös
féltékenységével – egészítette ki Draco. Legnagyobb meglepetésére
beszélgetőpartnere némi fáziskéséssel megrázta a fejét.
– Nem egészen erről van szó…
– Akkor miről?
– Szenved. És én nem bírom nézni ezt.
Hogyan bizonyíthatnám be neki, hogy tényleg szeretem? A legilimencia csak a
gondolataimba engedne belátást, a merengő pedig az emlékeimbe, de az érzések?
Miért nem talált ki senki még olyan módszert, amivel az érzéseinket tudjuk
megmutatni a másiknak? – komorodott el Piton.
– Khm… Próbálkoztál már a… beszéddel? –
köszörülte meg a torkát Draco, és lehalkította a hangját, mintha valami nagy
titkot árulna el épp.
– Mi?
– Megmondtad neki, hogy szereted?
– Tudja ő! – legyintett a professzor,
aztán összezavarodva pislantott párat. – Vagyis, eddig azt hittem. Merlinre,
hiszen vele élek, sosem csaltam meg, és még csak rá sem nézek másra. Lily
fotóját is évekkel ezelőtt láttam utoljára, és azóta nem is gondoltam arra,
hogy elő kéne vennem.
– Annyira nem ismered a nőket –
nevetett fel Draco. – Figyelj, egy nőnek szüksége van arra, hogy néha elmondd
neki, mit érzel iránta. Egyszerűen így működnek, és kész.
– De én nem vagyok az a nyálas fajta.
Ezt Hermione is pontosan tudta, mikor belevágtunk. Nem tudom folyton
mondogatni, hogy szeretem, ez… nekem nem megy – fintorodott el, mintha érezni
annyit tenne, mint sárkánytrágyát szagolgatni.
– Akkor tégy valamit, hogy állandó
szerelemvallás nélkül is bármikor eszébe jusson, mit érzel iránta. Esetleg… nem
gondolkoztál még azon, hogy feleségül vehetnéd? – percegtette meg a szemöldökét
Draco. Perselus arcán ezernyi érzelem vonult át, és ezek közül jócskán
kisebbségben voltak a pozitívak. A gyógyító egy másodpercig sem csodálkozott
ezen a férfi gyerekkorát ismerve. – Nézd… – dőlt előrébb a székében. – A
házasság nem rossz dolog. Persze, vannak esetek, amikor balul sül el, de ha két
ember összeillik, akkor csak kiteljesíti az életüket.
– Nem fogok megnősülni. Soha. Kizárt.
– Akkor törd a fejed egy másik
megoldáson – hagyott fel Draco a meggyőzéssel. Perselus az ilyen esetekben pont
ugyanúgy viselkedett, akár a tinédzserkorú diákjai: minél jobban rá akarta
venni valamire az ember, annál inkább ellenállt, ám ha békén hagyták, magától
is rájött, mi a jó neki.
A halk kopogtatásra először mindkét
férfi az ajtó felé kapta a fejét, aztán egy újabb koppantás után rájöttek, hogy
a bebocsátást kérő az ablaknál tartózkodik. Draco felállt, kinyitotta azt, mire
egy barna, borzas tollú bagoly röppent be rajta, és egyenesen az íróasztalára
ereszkedett.
– Longbottom írta. A mandragórái már
felhasználható állapotban vannak, holnap átviszi őket neked. Hétvégén el tudod
készíteni a főzeteket az ispotálynak? – pislantott fel Draco a madár lábáról
levett pergamenből.
– Persze. Már legalábbis, ha Longbottom
tényleg elhozza a mandragórákat. A múltkor eljött, hogy odaadja a macskagyökér
szállítmányt, és csak egy dolgot felejtett otthon. Tippelj, hogy mit! – húzta
Piton gonosz mosolyra a száját.
– Van, ami sosem változik. Emlékszem
még, mikor elsőben azt a nefeleddgömböt hurcolta magával mindenhová… Olyan dög
voltam akkoriban! – merengett el Draco, aztán néhány pillanat múlva
összerezzent. – Hé, ilyenkor kéne tiltakoznod, hogy „Nem, Draco, nem voltál
dög, csak fiatal és esendő.”.
– Mit mondtál? – A férfi
felvillanyozottnak tűnt.
– Ööö, hogy tiltakoznod kéne?
– Nem, előtte!
– Hogy Neville nem változott…
– Ez után!
– Hogy volt az a nefeleddgömbje –
jelentek meg ráncok Draco homlokán az értelmetlennek tűnő párbeszédtől.
– Most mennem kell! – pattant fel
Piton. Draco szólásra nyitotta a száját, de mielőtt bármit mondhatott volna, a
férfi használta az Alohomorát, és kiszáguldott a szobájából.
***
Hermione Granger rámosolygott Ginny
Weasley Potterre, de kidörzsölt szeme azonnal elárulta őt. A vörös hajú nő
hirtelen toppant be hozzá, ezért nem volt ideje egy elfedő bűbájra. Gyorsan a
tűzhely felé fordult, hogy egy teával terelje el barátnője figyelmét, de a csel
nem jött össze.
– Ki vele, mit csinált már megint
Piton, ami miatt így nézel ki? – ült le Ginny az asztal mellé. Gömbölyödő
pocakja miatt lengébb talárt öltött magára, és mostanában enyhén magas, női
cipőit is lecserélte lapos talpú sportcipőkre.
– Semmit. Végül is, semmit nem csinált
– sóhajtott fel Hermione. Levette a teáscsészéket a felső polcról, és varázslat
helyett a két kezével kezdte el készíteni a citromos–mézes italokat.
– A semmi miatt nem szokás sírni.
– Én csak… azt hiszem, túl sokat várok
tőle. Ne értsd félre, nem akarom megváltoztatni! – emelte fel mentegetőzve a
kezét. – Pontosan tudom, hogy milyen, ismerem a múltját, csak… félek.
– Félsz? – hökkent meg a barátnője.
– Nem tudom eldönteni, hogy csak a
személyisége miatt nem mond ki dolgokat, vagy azért, mert nem érzi őket, és nem
akar hazudni nekem – töltötte meg a csészéket az illatosan gőzölgő teával. –
Sosem mondta még, hogy szeret, pedig már majdnem három éve együtt vagyunk, és…
ott volt Lily Evans.
– Ó, drágám, gyere ide! – ütögette meg
a maga melletti széket Ginny. Hermione odalebegtette egy tálcán a csészéket, és
barátnője mellé ült. – Figyelj, ezt abba kell hagynod!
– Mit?
– A szellemidézést.
– Tessék?
– Az a férfi, aki képtelen elviselni
maga mellett bárkit is, hajlandó volt felmondani az iskolabeli otthonát, és
összeköltözött veled. A férfi, aki mindenkit elmar maga mellől, nyíltan
felvállalt veled egy kapcsolatot. Ezerszer láttam, hogy néz rád, mikor nem
figyelsz, és hidd el, az a fekete csillanás a szemében, nem más, mint szerelem.
Tudom, mert épp elégszer látok hasonlót, mikor Harry rám pillant – mosolyodott
el, miközben ösztönösen megsimogatta a hasát. – Viszont, ha folyton előhívod
Lily Potter szellemét, azzal csak megmérgezed a kapcsolatotokat. Lily Potter
sosem szerette Pitont, és rég meghalt. Te élsz, és megadsz mindent a
professzornak, amire csak vágyhat.
– Az eszem érti, amit mondasz, tényleg
– birizgálta a kanalát Hermione. – De valami hiányzik. Itt – mutatott a
mellkasára.
– Akkor mondd meg neki! Beszélj vele!
– Félek, hogy elveszítem… – Hermione
kétségbeesett cincogást hallatott. A gondolat, hogy Perselus azt mondja majd
neki, tévedés volt, mégsem szereti, egyszerűen halálra rémítette.
– Emlékszel, mit mondtál nekem, mikor a
Hárpiák le akartak szerződtetni? – kortyolt bele Ginny a teájába.
– Persze – bólintott Hermione. Harry
már az esküvőt tervezgette, mikor Ginny megkapta a felkérést a híres kviddics
csapattól, és attól tartott, ha leszerződik hozzájuk, a fiú nem lesz hajlandó
évekig várni rá. Ő pedig azt tanácsolta neki, beszéljen a szerelmével, ha Harry
valóban szereti, megvárja, ha nem, akkor nem érdemes feladni miatta a lehetőséget.
Más életét megoldani, annyival egyszerűbb!
– Beszélj Pitonnal! – nyomatékosította
újra a tanácsát a vörös boszorkány.
– Oké… Már, ha egyszer hazajön… –
pislantott Hermione az ajtóra.
***
Perselus Piton úgy osont végig az
Abszol úton, akár egy tolvaj. Arcába húzta köpenye kámzsáját, és lehajtotta a
fejét. A helyzet a régi időkre emlékeztette, amikor még halálfalóként és
kémként intézte a rá bízott ügyeket, és ez csak még inkább kiborította. Bár, ha
ráismernek, most legalább nem az Azkabanba vagy a föld alá kerül, hanem „csak”
közröhej tárgya lesz – nem igazán tudta eldönteni, melyik a rosszabb.
Megállt egy üzlet előtt, kapkodva
körülnézett, de az égvilágon senki nem foglalkozott vele. Az ajtóig hátrált,
lenyomta a kilincset, aztán egy gyors mozdulattal beslisszolt.
Odabent a lehető legeklektikusabb kép
fogadta. A középkori varázs–dísztárgyaktól kezdve, a modern, megbűvölt
takarítóeszközökig szinte minden megtalálható volt itt. Beljebb lépett a
kiszolgáló pulthoz, felfedte az arcát, és várta, hogy az üzlet tulajdonosa
észrevegye. Mr. Herolds fél percen belül meg is jelent, egy hátsó szobából
sietett elő, és mikor meglátta őt, morbid módon elvigyorodott. Persze csak
nemrég költözött a városba, így fogalma sem lehetett arról, kivel áll szemben,
a túlélőösztöne pedig láthatóan működésképtelen volt.
– Á, visszajött! Épp jókor, tegnap
befejeztem a munkát – hajolt be a pult alá, és előhúzott egy rózsaszín vattával
kibélelt dobozkát. Piton grimaszolva belepillantott, óvatosan kiemelte a
tenyérnyi tárgyat, megvizsgálta, majd elégedetten visszahelyezte.
– Mennyivel tartozom? – érdeklődött.
– Tíz galleon – közölte Herolds azt az
árat, amelyben már korábban is megegyeztek. Piton elővette az erszényét, és
átnyújtott harminc galleont. – De… ez… túl sok.
– Nekem minden pénzt megér – zárta le a
dobozt óvatosan, aztán becsúsztatta a zsebébe.
***
Hermione a kandalló előtt üldögélt,
ölében egy vaskos könyv hevert. Hiába próbált olvasni, a betűk összefolytak a
szeme előtt, fejében őrjítő gondolatok kavarogtak. Már este tizenegyre járt az
idő, Perselus pedig sehol sem volt. Mi van, ha ma sem jön haza? Az elmúlt két
napot a Roxfortban töltötte, mondván, ki kell javítania három évfolyam
dolgozatait is a hét végéig, de túl átlátszó volt ez a kifogás ahhoz, hogy
Hermione bevegye.
Gondterhelten felállt, lefektette
könyvét a kis asztalkára, és az ablakhoz sétált. Odakint az éjszakai tájat csak
a hold fénye világította meg. Nagyot sóhajtott, mintha ki akarná űzni a sötétbe
a gondjait, mikor szeme sarkából észrevette az árnyékot. Azonnal a pálcája után
nyúlt, ám ahogy az árnyék arrébb vonult, megkönnyebbülve visszatette a helyére.
Lehetetlenség volt nem felismerni a magas, szikár alakot. A mozdulatai
feldúltnak tűntek, ahogy fel–le járkált, ez pedig megijesztette Hermionét.
Az árnyék hirtelen megtorpant, arca a
kis ház ablaka felé fordult – észrevette őt. Hermione visszafojtotta a
lélegzetét, ahogy elindult felé, elhaladt az ablak előtt, és egyenesen a
bejárati ajtóhoz sétált. Hallotta a halk nyikorgást, a léptek zaját és a köpeny
susogását, de nem mert megfordulni. Ha Perselus azt mondja, vége, a szíve
dobban egy utolsót, aztán beadja a felmondását.
– Hermione… – A mély bariton
borzongásra késztette. Már nem hangzott dühösnek, de ez semmit sem jelentett.
Perselus higgadtan átgondolt mindent, és döntést hozott, most pedig ugyanolyan
higgadtan el fogja mondani neki.
– Csak mondd ki gyorsan, oké? –
suttogta. Összefonta maga előtt a kezét, hogy elrejtse az ujjai reszketését.
– Mit?
– Hogy unod a hisztimet, nincs
szükséged erre, és rám sem – foglalta össze Hermione. Mellkasába szúró fájdalom
hatolt, a levegő pedig, mintha besűrűsödött volna, alig akart eljutni a
tüdejéig. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy kirohan a házból, megelőzve a
szörnyű szavakat, de a logikus énje tisztában volt vele, hogy ezzel maximum
elodázná a poklot, nem elkerülné.
– Hermione Granger, néha tényleg nagyon
hisztis vagy. És ilyenkor szörnyen fel tudsz húzni – kezdett bele Piton. A nő
szorosan behunyta a szemét, úgy várta a folytatást. – De sosem mondanék olyat,
hogy nincs szükségem rád. Hát nem érzed? Tényleg nem? – susogott egy hang
közvetlenül a fülébe.
Hermione szeme felpattant, hátán érezte
a férfi testmelegét, csak néhány milliméter választotta el őket attól, hogy
összesimuljanak. A férfi keze előrenyúlt, egy dobozka volt benne.
– Ez a tiéd. Nyisd ki!
– Mi…?
– Csak nyisd ki! – jött az utasítás
kedvesen, de határozottan.
Hermione veszettül dobogó szívvel
emelte fel a doboz tetejét, amit pedig benne látott, homlokráncolásra
késztette.
– Egy nefeleddgömb? – fordult meg. Ez
annyira zavaros volt, hogy egy másodpercre még a félelmeiről is megfeledkezett.
Piton hátrébb lépett tőle, és odasétált a kandallóhoz.
– Nem esik jól, hogy folyton kételkedsz
bennem. Néha… néha olyan, mintha hárman lennénk ebben a kapcsolatban, és nem
azért, mert még mindig szerelmes lennék Lilybe – mondta ki mindenféle gyengéd
érzelem nélkül a nő nevét –, hanem, mert te állandóan megidézed a szellemét.
Itt van körülöttünk, megnehezíti az életünket.
– Én…
– Nem, ne, várj! Hadd fejezzem be! –
emelte fel a férfi a kezét. – Ez az egész az én hibám is, nem csak a tiéd.
Nyilvánvalónak veszek dolgokat, amik nem feltétlenül azok. Rázd meg a gömböt!
Kérlek! – fordult vissza Hermione felé.
A nő kezébe vette a gömböt, és
megtette. A vöröslő füst először ugyanolyan volt, mint akármelyik
nefeleddgömbben, ha az ember megfeledkezett valamiről, aztán lassan formálódni,
alakulni kezdett, míg végül szívformát vett fel. Meg akarta kérdezni, mit
jelent ez, de képtelen volt kinyitni a száját, és megformálni a szavakat.
– Sosem tudtam kimondani, mit érzek, és
azt hiszem, ez nem is fog változni most már soha – szólalt meg mégis Perselus,
mintha csak látná a kérdőjeleket az előtte álló nő fejében. – Az a gömb azért
van, hogy ha nem is mondom többé, ne felejtsd el soha: szeretlek.
– Perselus – futotta el könny Hermione
szemét. Három gyors lépéssel ott termett a férfi előtt, és a nyakába ugrott.
– Valahányszor kételkednél az
érzéseimben, rázd meg ezt. Amíg szeretlek, a szívemet ott láthatod benne. És
biztosíthatlak róla, életem utolsó percéig benne lesz – hajolt le Perselus,
hogy az ajkával is megpecsételje az ígéretét.
*VÉGE*
Szavazás
Amennyiben, ez lehetséges, egy rövid (1-2 mondatnyi) szöveges magyarázatot
fűzzetek a pontokhoz, hogy az írók láthassák, mire kapták az adott
pontszámot! A hozzászólásba másold be, a
kategóriákat, és írd oda a pontszámaidat.
Stílus
A történet olvasása közben mennyire találtad az író stílusát élvezhetőnek, kiforrottnak és gördülékenynek?
0-5-ig pontozható
Kulcsok Felhasználása
A
választott kulcsok felhasználását mennyire találtad ötletesnek,
egyediknek? FIGYELEM! Ez esetben a "karakterek" pont alatt csak azt kell
figyelembe venni, hogy mennyire felelt meg a felhasználási
feltételeknek.
Karakter: 0-5-ig pontozható
Helyszín: 0-5-ig pontozható
Varázstárgy: 0-5-ig pontozható
Fogalom: 0-5-ig pontozható
Titkos kulcs: 0-5-ig pontozható
Cselekmény
A leírt történetet mennyire találtad fordulatosnak, eseménydúsnak, izgalmasnak?
0-5-ig pontozható
Szereplők
A történet főszereplőinek és mellékszereplőinek mennyire sikerült megragadni a személyiségét, és azt átadni az olvasóknak?
0-5-ig pontozható
Szubjektív vélemény
Téged személyesen, abszolút szubjektíven mennyire fogott meg a történet?
0-5-ig pontozható
10 megjegyzés:
Kedves Író!
Ez valami istentelenül édes történet lett. Nagyon tetszett, (majdnem) végig vigyorogva olvastam, és a vége! Tökéletes lezárás, a szív a nefeleddgömbben nagyon ötletes, és Perselus csak kimondta legalább egyszer azt a szót :) A belecsempészett kis humortól csak még aranyosabb lett az egész, de a fő szál megmaradt a romantikának. Van is egy kedvenc mondatom: "Ha Perselus azt mondja, vége, a szíve dobban egy utolsót, aztán beadja a felmondását." A mondat eleje már kezdett elszomorítani, de ezután a befejezés után nem bírtam ki mosoly nélkül. Örülök, hogy olvashattam ezt a novellát, és kíváncsian várom, hogy fény derüljön a kilétedre ;-)
Eddy, Kritika Klub
Stílus 5 pont
karakter - 5 pont
helyszín - 5 pont
varázstárgy - 5 pont
fogalom - 5 pont
titkos kulcs - 5 pont
Cselekmény - 5 pont
Szereplők - 5 pont
Szubjektív vélemény - 5 pont
Stílus 3 pont
Kulcsok felhasználása
karakter - 5 pont
helyszín - 4 pont
varázstárgy - 5 pont
fogalom - 4 pont
titkos kulcs - 5 pont
Cselekmény - 4 pont
Szereplők - 3 pont
Szubjektív vélemény - 3 pont
Kedves Író!
off: jaj, de cuki vége lett <3
Bravó, gratulálok, kedves, karakterhű történetet írtál. Látszik rajta, hogy gyakorlott író vagy, tudod, hogy mit akarsz elmesélni; kevés szóval is szépen tudod érzékeltetni a lényeget.
Én általában nem szeretem a canon Ginny-Harry párost, de itt jó volt olvasni a lány boldogságáról, meggyőző volt.
Pontok:
1., Stílus:
5 pont Humoros-romantikus, érzelmes pont elég volt. Külön köszönet, hogy nem mentél át giccsbe!
(egy csöpp megjegyzéssel: "büszke kecsességet adva járásának" ez egy picit sok. Szerintem a kecsesség vagy női jelző, vagy inkább fiatal férfiakra vonatkozik.)
2., Kulcsok felhasználása:
karakter - 5 pont
helyszín - 4 pont
varázstárgy - 5 pont
fogalom - 4 pont
titkos kulcs - 5 pont
3., Cselekmény: 5 pont
4., Szereplők: 5 pont
Külön kiemelném Dracót, kedves színfolt volt, és tetszett a kettőjük közti bizalom kapcsolat.
5., Tetszés:
5 pont.
Igen jó szívvel fogok gondolni Rád, amint kiderül a neved. Mert így kell írni, ilyen alaposan, jól megfogva a lényeget.
Szép munka volt, köszöntem!
Mariann, Kritika Klub tag
(megtalálsz minket a Merengő fórumán)
stlíus: 5 pont
kulcsok
karakter: 4 pont
helysín: 4 pont
varázstárgy: 5 pont
fogalom: 4 pont
titkos kulcs: 4 pont
cselekmény: 5 pont
szereplők: 4 pont
szubjektív vélemény: 4 pont
Stílus - 4 pont
Kulcsok:
karakter - 4 pont
helyszín - 4 pont
varázstárgy - 5 pont
fogalom - 5 pont
titkos kulcs - 5 pont
Cselekmény - 4 pont
Szereplők - 5 pont
Szubjektív vélemény - 5 pont
Sokat írsz az látszik. És szerintem untad írni a sztoridat.... Humor és romantika igen, ezt látni délelőtt is a tv-ben. Írásban valahogy mégis jobban tetszik igazából nagy szónoklatot nem akarok a történethez fűzni.
A karakterekkel nem vagyok kibékülve, túlságosan mesterkéltek. Mintha tudnád hogy a nép erre vágyik és azért írsz így. Nem azért mert neked ez tetszik. Ezen meg nehezen tudok túllépni de összességében tetszett csak a kivitelezés picit erőltetett volt. Nem olvastatta magát sokszor tartottam szünetet közben mert nem kötött le.
Stílus: 4 – csak a szünetek miatt nem öt amit ha hiszel ha nem de sajnálom
Karakter: 2
Helyszín: 4
Varázstárgy: 3
Fogalom: 2
Titkos kulcs: 4
Cselekmény: 4
Szereplők: 3 - Piton miatt nem kettő mert Mionétól a hátam borsózott hiába hoztad könyv hűn
Szubjektív: 5
Amúgy itt sem értem a maga pontszámokat hát nem egy hűdehá történet... bezzeg a gyakortalan írók JÓ történeteit meg lehúzzátok. Ez a sztori csak annyiban másabb a többitől amiket még lepontozni sem akartok hogy valszeg már ezer történetet megírt... szép dolog csak nem értem miért nem a kezdőket bátorítjátok! A gyakorlottakkal meg lehetnétek kritikusabbak.
Szia, kedves Író!
Stílus: 5 pont
Mert lebilincselő.
Kulcsok
karakter: 5 pont
helyszín: 5 pont
varázstárgy: 5 pont
fogalom: 5 pont
titkos kulcs: 5 pont
Nagyon szépen jelen volt minden kulcs a történetben,m szerinte fölösleges tovább ragozni.
cselekmény: 5 pont
Édes volt, romantikus, végig fenntartottad az érdeklődésem, csak úgy faltam a sorokat.
szereplők: 5 pont
Nagyon tetszettek, Draco különösen aranyos volt. Kedvelem, amikor ilyen jól kezeli Perselust.
szubjektív: 5 pont
Jaj, nekem nagyon tetszett. Annyira édes volt, olyan romantikus, igazi csajos történet. Csak gratulálni tudok hozzá, remekül sikerült.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ancsa1537 Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D )
Kedves Író!
A kihíváson kétségkívül a Te történeted az egyik kedvencem, minden benne volt, és úgy volt benne, ahogy annak kell ahhoz, hogy szórakoztató perceket szerezz az olvasóknak. :)
Látszik, hogy gyakorlott író vagy, kíváncsi vagyok, kikkel szoktál főként dolgozni, mert ebben a történetben mindenkit tökéletesen eltaláltál, Piton karakterébe pedig pontosan azt a pluszt csempészted bele, amitől mindig elolvadok olvasás közben. :)) Draco és Ginny is jók voltak, előbbinek különösen örültem, szeretem, ha gyógyító és ilyen segítőkész barát, igazi felnőtt ember.
Jó történetről keveset tudok beszélni, ilyenkor mindig eláll a szavam, szóljanak helyettem inkább a pontjaim:
Stílus - 5 pont
Kulcsok:
karakter - 5 pont
helyszín - 4 pont - ezt az egyet sajnos nem éreztem elég hangsúlyosnak.
varázstárgy - 5 pont - megérdemelné a Legszebb Kulcsmegoldás különdíját. :)
fogalom - 5 pont
titkos kulcs - 5 pont
Cselekmény - 5 pont
Szereplők - 5 pont
Szubjektív vélemény - 5 pont - Merin biztos megy a kedvencek közé, ha felkerül, nagyon örülök, hogy olvashattam, imádtam! :)
Sok sikert és magas pontokat kívánok:
mrsppiton, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Kedves Szerző!
Az egyik kedvenc történetem lett a tied. Egyszerű de nagyszerű. Karakterek pontosak, események izgalmasak, mégse akar túl sokat mutatni. Így tökéletes.
Stílus: 5
Kulcsok felhasználása
karakter:5
helyszín: 5
varázstárgy: 5
fogalom : 5
titkos kulcs: 5
Cselekmény: 5
Szereplők : 5
Szubjektív vélemény: 5
Megjegyzés küldése