Anna Esyae Bates Interjúja

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban! Ki vagy, honnan jöttél, mi az, amiről úgy gondolod, hogy fontos veled kapcsolatban, érdemes tudni rólad?

((Az ilyen kérdéseknél sosem tudom, mit kellene válaszolni. J)) Jelenleg Dunakeszin, a Radnóti Miklós Gimnáziumban tanulok magyar és történelem emelten. Szabadidőmben leginkább rajzolok, festek és írok. Szeretek különböző eseményeket, programokat szervezni, de ilyenkor parancsolgatóbb vagyok, mint általában. Szívesen segítek másoknak, gyakran túlvállalom magam. Rettentően szétszórt és feledékeny vagyok, a fejemet is elhagynám, ha nem lenne a nyakamhoz nőve.

Mi az, amit az írásban a legjobban szeretsz?

Nos… Úgy gondolom, az írás lehetőséget ad arra, hogy megmutathassam másoknak a bennem rejlő gondolatokat, érzéseket. A gyermekkorom óta bennem élő világokat, karaktereket. Ezen kívül volt egy olyan időszak az életemben, amire nem szívesen emlékszem vissza, erről nem is beszélnék. Az írás segített átvészelni ezeket az éveket, egyfajta menekülő útvonalat kínált a hétköznapokból. Ameddig írtam, képes voltam kiszakadni ebből az életből, és megteremthettem azt, amelyik akkor sokkal jobbnak tűnt. Ha úgy éreztem, nem bírom tovább, leültem, és 'kiírtam magamból' a problémákat egy-egy novellában. Másnap újból tiszta lappal indulhattam.

Mikor találkoztál először a Harry Potter világával? A könyvet olvastad vagy a filmeket láttad? Elvarázsolt egyből a történet? Mi fogott meg benne végül?

Körülbelül tíz évvel ezelőtt találkoztam először az első könyvvel. Az osztályfőnök elvitt bennünket a könyvtárba, ahonnan rögtön ki is kölcsönöztem. Akkoriban még lassan olvastam, egy teljes nyár kellett ahhoz, hogy befejezzem. Utána jött a második, a harmadik kötet és így tovább. Rögtön megfogott az a rengeteg fantázia, amivel Rowling megírta a sorozatot. A karakterek jellemábrázolása, a mélyebb tartalom. Az, hogy minden olvasásnál meg tud lepni, mindig felfedezek benne valamit, amit addig nem vettem észre. Minden mindennel összefügg, én az ilyen könyveket szeretem a legjobban. Hálás vagyok az írónőnek többek között azért, amiért megszerettette velem az olvasást. Mindaddig nem hittem, hogy egy könyv tényleg szórakoztató lehet.

Mi tetszett meg a Hermione Granger kihívásban, mi volt az, ami arra késztetett, hogy jelentkezz?

Régóta szerettem volna fanfictiont írni, többször neki is kezdtem, de aztán sosem lett belőle semmi. Úgy éreztem, hiányzik a történetből az a kis plusz, ami valamilyen szinten egyedivé teszi. Teljesen véletlenül láttam meg a kihívást, és belém hasított a 'most vagy soha' érzés. Azonnal körvonalazódni kezdett a történet váza a fejemben, amit aztán sokszor átdolgoztam. Ha az eredeti cselekmény nem is, a lelkesedés mindenképpen megmaradt. Mivel ez lesz a legelső fanfiction írásom, számomra tényleg kihívás lesz, de igyekszem a legjobban teljesíteni. Az utóbbi időben kevesebbet foglalkoztam az írással, mint szerettem volna, ez arra is remek alkalmat nyújt, hogy visszazökkenjek

A jelenlegi kihívás hősnője ugye Hermione Granger. A Harry Potterből neked ő is egyben a kedvenc női karaktered, vagy alapvetően valaki más?

Hermione Grangerre sokáig példaképként tekintettem rendkívüli szorgalma, esze, kitartása és segítőkészsége miatt. Nagyon jó nézni, ahogy az okoskodó lányból egy igaz barát válik a könyvek során. Szegényt sokszor csúfolják, még Ron is, ameddig meg nem ismeri. Hermione sokszor háttérbe helyezi önnön érdekeit, és inkább másoknak/másokon segít.

Rajta kívül ki vagy kik még a kedvenc szereplőid a Harry Potter könyvekből, esetleg filmekből?

Nehéz lesz kiválasztani a 'legeket', hiszen rengeteg számomra kedves karakter van a hét kötetben. Lunát kedvelem nagyon kicsit különc, bájos stílusa miatt. Ő a 'fura lány' az iskolában, aki az osztályban én vagyok. Piton is a szívemhez nőtt, zseniális kidolgozása miatt. A viselkedése mögött megbújó érzelmei, gondolatai rabul ejtettek.

Umbridge pedig szerintem szintén remek lett.

Ha már a kedvencek megvoltak, akkor elárulnád nekünk, hogy kik azok a karakterek, akiket egyáltalán nem kedvelsz, akik ellenszenvesek voltak, és hogy miért váltak azzá?

Kövezzetek meg, de Dobbytól hidegrázást kaptam. Ez a kis denevérfülű házimanó annyira idegesített minden alkalommal, amikor megjelent! (Érzem a gyilkos pillantásokat a képernyőn keresztül.) Nem tudtam nagyon sajnálni, amikor meghalt.

A másik Lockhart. Az ilyen stílusú emberek közeléből menekülök.

A Harry Potter könyvek vagy a filmek tetszettek jobban?

Nem hiszem, hogy össze lehetne, vagy össze kellene hasonlítani a kettőt, hiszen különböző műfajokról van szó, más-más dolgokra vannak kiélezve. Nem tudom azt mondani, hogy az egyik jobb, mint a másik. Szerintem az igazán katartikus élményhez mindkét műfaj szükséges. Persze ajánlott lenne a könyvekkel kezdeni, hiszen akkor még nem befolyásolja semmi az ember fantáziáját. Például: Míg a Félvér herceget könyvben nagyon szeretem, addig a film nem tartozik a legjobbak közé.

Volt olyan karakter, akit te másképp képzeltél el a könyvek alapján, mint ahogy a későbbiekben a filmben megjelent?

Az összes karaktert máshogy képzeltem el, de egyáltalán nem zavart, hogy a filmekben másképpen jelentek meg a karakterek, hiszen nem várhatom el, hogy a saját képzeletemet lássam viszont a mozivásznon. Azt hiszem, nem is volt olyan szereplő, akiben igazán nagyot csalódtam.

Persze egyértelmű, hogy az igen hosszú könyvek eseményeit a forgatókönyvírók kénytelenek voltak lerövidíteni. Volt olyan esemény, történés, ami neked nagyon tetszett, vagy ami szerinted fontos lett volna, de a filmekből mégis kihagyták? Vagy olyan jelenet, ami hiába szerepelt, te másképp képzelted el eredetileg?

Az utolsó könyvből sajnos sok minden kimaradt, és sok részt szívesen néztem volna még több ideig. Persze minden nem fér bele, így is két részre bontották. Az ötödik részben a DS edzéseket nagyon szeretem. Amikor nézem a filmet, többször visszatekerem azért a pár percért. Nagyon eltalálták a hangulatát. A negyedikben a Trimágus Tusát örültem volna, ha kicsit még jobban részletezik. Bellatrix és Voldemort halálánál konkrétan felnevettem. Nem hiszem, hogy ez lett volna a legjobb megoldás rá.

A történet alakulása eléggé szövevényes, téged mennyire lepett meg J. K. Rowling befejezése? Vagy számítottál valami hasonlóra? Te is így fejezted volna be a történetet, vagy inkább valahogy teljesen másképp?

Nem annyira gondolkoztam azon, hogy hogyan fejeztem volna be a történetet. Haragudtam nagyon az írónőre, amiért ennyire sok, jó karaktert ölt meg, de szükségesnek is tartom. Így tökéletes, ahogy van. Le a kalappal J.K.Rowling Előtt! (Na jó. Egyedül az epilógus az, amit nem így írtam volna meg. Nekem az túl mézesmázos.)

A befejező film megjelenésével eléggé népes lett a rajongótábor, és temérdek fanfiction született, mostanában viszont úgy tűnik, hogy egy kicsit megkopott a lelkesedés. Szerinted ettől függetlenül van még jövője a Harry Potter fanficeknek? Elképzelhetőnek tartasz egy újabb fellendülést? Vannak esetleg jó ötleteid arra, hogyan lehetne feldobni a fandomot?

Biztos vagyok abban, hogy még rengeteg fanfiction fog születni. Csak egyre nehezebb újat kitalálni. Kicsit úgy érzékelem a mostani állapotot, mint ahogyan a vihar előtti csendet szokás. Mindenki alkot, tervez, gondolkodik. Tökéletesítgeti művét. Az ilyen kihívások ösztönözhetik írásra ‘a népet’.  El tudom képzelni, milyen sok munka lehet egy ilyet megszervezni, és levezetni, de szerintem, megéri majd a fáradozást.

 Van olyan készülőben lévő írásod vagy új ötleted - nem feltétlenül fanfic -, amiről esetleg elárulhatsz valamit az olvasóknak?

Már három éve majdnem folyamatosan dolgozom egy fantasy trilógián a barátnőmmel. Két szemszögből írjuk a történetet, ami kicsit bonyolulttá és lassabbá teszi az írást, az összeszerkesztést, de remélem, most már hamarosan készen leszünk vele.
Párhuzamosan akadnak más regényötleteim is, egyet el is kezdtem írni. Ez leginkább személyes tapasztalaton, és az emberek megfigyelésén alapszik. 

                                     Üzennél esetleg valamit a kritikusoknak és az olvasóknak?

Ebben a novellában az elveim, nézeteim és a gondolataim vannak elrejtve. Remélem, felfedezitek, és valamivel gazdagabbak lesztek ez által. Hiszen ez az írás lényege.

Nagyon sokat köszönhetek az első számú Bétámnak, nélküle biztosan nem sikerült volna.