Kis Csibi Interjúja

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban! Ki vagy, honnan jöttél, mi az, amiről úgy gondolod, hogy fontos veled kapcsolatban, érdemes tudni rólad?

Üdvözlet! ^^ Csibi vagyok, Szegedről írok Nektek egy kis olvasnivalót, ami remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. A 23-asok népes táborát erősítem január vége óta, és hősiesen koptatom az iskolapadot a Szegedi Tudományegyetem csodálatosan szép épületében – majdnem olyan, mint a Roxfort, de csak majdnem. :D A jogász szak borzolja az idegeimet idestova negyedik éve, kicsit csúszásban vagyok a tudománnyal, nem vagyok egy Hermione Granger, de azért hősiesen állom a sarat. :)

Mi az, amit az írásban a legjobban szeretsz?

Azt, hogy önmagamat adhatom, szárnyalhat a képzelet, és szinte semmi nem szab határt az alkotásnak. Felszabadít, kikapcsol, éltet!

Mikor találkoztál először a Harry Potter világával? A könyvet olvastad vagy a filmeket láttad? Elvarázsolt egyből a történet? Mi fogott meg benne végül?

Már megfigyeltem: valamiért belém van kódolva, hogyha valamit hirtelen sokan szeretni kezdenek, akkor én attól menekülök, és fújok rá, aztán persze szinte mindig bedarál a mindent elsöprő rajongás, de eleinte már-már kötelező jelleggel utálkozom :D Így volt ez anno Harry Potter történetével is. Még egészen kicsi voltam, általános iskolás, mikor az egyik évzárón jutalomkönyvet kaptam, nevezetesen Rowling néni Harry Potter és a Bölcsek köve című kötetét. Elkezdtem olvasni, de annyira nem fogott meg, hogy utána jó pár évig a polcon porosodott. Nem azt a könyvet néztem ki magamnak, így rendesen meg voltam sértődve, amiért Ő jutott nekem, ezért külön ízléstelen fintorral lapoztam az oldalakat. Utána betört a HP láz, mindenki Rowling könyveit olvasta, nekem pedig bekapcsolt a vészjelző: ha mindenki szereti, akkor ÉN CSAK AZÉRT SEM! :D így is volt ez jó sokáig, amikor is az egyik költözésnél újra a kezembe akadt – fellapoztam, kiszórtam belőle a viharvert, ezer éves könyvjelzőt, és olvasni kezdtem. Mondanom sem kell, hogy levett a lábamról, természetesen :D Azóta már kismilliószor „megettem” az egész sorozatot, de a mai napig mindig komoly kínkeservet jelent, ha olvasok, és abba kell hagynom. :) Ugyan úgy izgulok, mintha először látnám a sorokat :D Imádom!

Mi tetszett meg a Hermione Granger kihívásban, mi volt az, ami arra késztetett, hogy jelentkezz?

Hermione az egyik kedvenc karakterem, mint a jelentkezők szerintem 99%-ának; ezzel azt hiszem, semmi újat nem árultam el. :) Nagyon megfogott a rendhagyó kulcsválasztási rendszer, a feltételek is tetszettek, úgy éreztem, nekem találták ki!

A jelenlegi kihívás hősnője ugye Hermione Granger. A Harry Potterből neked ő is egyben a kedvenc női karaktered, vagy alapvetően valaki más?

Az előző kérdésre adott válaszommal, szinte már le is rendeztem a kérdést, de azért nem hagyom annyiban, és megragadom az alkalmat, hogy kiemeljem McGalagony professzorasszonyt, mindenki Mrs. Weasley-jét és Narcissát Blacket. Hermione után az ő hármasuk áll a legközelebb a szívemhez, olyannyira, hogy köztük szinte különbséget sem tudnék tenni, ha rangsorolnom kellene őket. Mindegyik karakternek megvan a maga varázsa, szerethetősége és fantasztikuma.

Rajta kívül ki vagy kik még a kedvenc szereplőid a Harry Potter könyvekből, esetleg filmekből?

Úgy érzem, akarva-akaratlanul is előreszaladtam, de most megpróbálom behozni magam. Ha már a hölgyeket felsorakoztattam, akkor most következzenek az urak. ^^

Itt már sokkal nehezebb dolgom van, mert véleményem szerint a HP könyvek finoman szólva is „férficentrikusak”. Tündérkeresztanyánk rengeteg férfit szerepeltetett a hét kötet alatt, és hiába sorolnánk ezen férfiak legtöbbjét a mellékszereplők kategóriába, mégis mindenki – a lehetőségekhez képes – folyamatosan szerepelt, illetve kulcsfontosságú szereplővé lépett elő a későbbiekben, akkor is, ha csak jelentéktelen szerepek jutottak neki az egyes kisebb részekben. Mindenkinek megvolt a maga feladata ebben a hatalmas gépezetben, és igazából nagyon kevés olyat tudnék mondani, akit ne kedveltem volna legalább egy tulajdonságáért.

Csak, hogy pár nevet is említsek: Draco, Blaise, Fred és George, Sirius, Lupin, Lumpsluck professzor, Lucius meg az ő vitatott kiejtésű neve (xD) és a végére nagyon megszerettem Pitont is. :)

Könnyebb lett volna a kérdés, ha azt tudakolja, kit nem szerettem :D

Ha már a kedvencek megvoltak, akkor elárulnád nekünk, hogy kik azok a karakterek, akiket egyáltalán nem kedvelsz, akik ellenszenvesek voltak, és hogy miért váltak azzá?

Csak kérd, és megadatik, tartja a mondás :D

Nálam Féregfark vezeti a listát, egyértelműen utáltam az első pillanattól kezdve.

Mr Borginnak nem jutott túl nagy szerep, de nekem az is pont elég volt, hogy a hideg futkosson tőle a hátamon. Umbridge, Cornelius Caramel, Mógus, Hisztis Myrtill és Dursley-ék sem tartoztak a kedvenceim közé; azt hiszem, ez nem kiált különösebb magyarázatért.

A Harry Potter könyvek vagy a filmek tetszettek jobban?

A könyvek és a filmek, hiába egy témát, történetet dolgoznak fel, teljesen más világ a kettő. A könyvek természetüknél fogva sokkal részletesebbek, míg a filmek csak a főbb eseményeket ragadják ki a könyvekből, amik előreviszik a cselekményt; a rendezők ezeket próbálták a lehető legtöbb izgalommal és hangulattal ellátni annak érdekében, hogy visszakapjuk egy keveset Rowling képzeletéből.

A filmek közül mindegyiket szerettem valamiért, de mégis az első, a harmadik és a hatodik film rész hozzám legközelebb. Az első azért, mert a mai napig gyermeki izgalom fog el, ha látom; bevezeti azt a csodálatos világot, amiről sokáig csak betűk alapján voltak elképzeléseim. A harmadik film úgy összességében zseniális lett, a hatodikat pedig azért favorizálom, mert ott már szerepet kaptak a valódi tinédzserkapcsolatok is a mágia és az egyéb bonyodalmak mellett.

Ez mutatta meg igazán, mennyire egyformák a mágusok és a mugli származású diákok, és hogy mindenkit ugyanazok az érzelmek foglalkoztatnak: szerelem, kíváncsiság, elismerés, a tömegből való kitűnésre törekvés, a másik lepipálása akár iskolai jegyekben, akár másban. Ezek annyira hétköznapi dolgok, és olyan szuperül el lett minden a varázsvilág köpenyébe bújtatva, hogy egy pillanatig mindig elhiszem, hogy a varázslópalánták nem is olyan mások, mint én. :)

Volt olyan karakter, akit te másképp képzeltél el a könyvek alapján, mint ahogy a későbbiekben a filmben megjelent?

Narcissát teljesen másképp képzeltem el. Gyönyörűnek, de sokkal kevésbé intenzívnek, mint a színésznőt, aki megformálta a vásznon. Megjegyzem, előnyére vált a karakternek szereplőválasztás, legalábbis énszerintem. Az én képzeletemben irritálóan unszimpatikus, már-már ütnivaló arcberendezéssel rendelkezett szegény, amíg a filmbéli Narcissát meg nem láttam :D

Peter Pettigrew is más vonásokkal jelent meg lelki szemeim előtt, ha éppen róla olvastam. Sokkal szelídebbnek, „kishercegesebbnek” láttam; a szereplőválasztás sokkal jobban telibe trafálta a karaktert, mint az én elképzelésem. A maszkírozás csak fokozta az iránta érzett ellenszenvet, ettől lett remek karakter annak ellenére, hogy ki nem állhattam – ez már egyéni szociális probléma :D

Billt, Fleurt és Lavendert is máshogy képzeltem el, de nem volt olyan feltűnően éles az eltérés, mint a fent említett két szereplőnél.

Persze egyértelmű, hogy az igen hosszú könyvek eseményeit a forgatókönyvírók kénytelenek voltak lerövidíteni. Volt olyan esemény, történés, ami neked nagyon tetszett, vagy ami szerinted fontos lett volna, de a filmekből mégis kihagyták? Vagy olyan jelenet, ami hiába szerepelt, te másképp képzelted el eredetileg?

Volt bizony. Nem olyan húúú, de fontos momentum, de én mondjuk roppantul kíváncsi lettem volna rá, hogyan oldják meg a rendezők az ominózus Kimúlásnapi Partyt, Sir Nicolas halálnapjának megünneplését.

A Trimágus bált teljesen másként láttam magam előtt; természetesen többet szerepeltettem volna Dracót is, kíváncsi lettem volna rá, hogyan borzolja a kedélyeket, de hát… :) Nem lehet mindig mindenkinek a kedvére tenni ^^

A történet alakulása eléggé szövevényes, téged mennyire lepett meg J. K. Rowling befejezése? Vagy számítottál valami hasonlóra? Te is így fejezted volna be a történetet, vagy inkább valahogy teljesen másképp?

Bevallom töredelmesen, hogy nagyon kiakadtam a történet befejezésén. Egy olvastam volna még, másrészt sok nyitott kérdést éreztem még magamban, ami több kifejtést igényelt volna, de nem lehet egy szavam sem. Nem voltam az írónő helyében, nem tudom, mi vezérelte a kezét, hogy pont ezt a befejezést/véget szánta Harrynek és a történetnek, de biztosan jó oka volt rá.

Én is hadilábon állok a történeteim befejező részeivel, többször is kaptam már hideg zuhanyt miattuk, de a többségnek azért megfelelt. Olykor én is nyitva hagyok szálakat, pontosan azért, mert nem tudom, hogy lesz e elég ihletem későbbiekben kibővíteni a korábban kerek egésznek érzett művet, vagy hogy folytatom-e egy nagyobb blokkal, pár plusz fejezettel egy másik „könyvként”. Természetesen helyet kap a repertoárban a kifejezett függővég szerepeltetése, ami az olvasóra bízza a történet befejezését, illetve további kimenetelét. Van, aki szereti ezt a fajta befejezést, van, aki nem.

Nem mondom, hogy így fejeztem volna be, ahogy Ő tette, de azt sem, hogy nem. Nem volt még dolgom egy ilyen hatalmas regényalappal komolyabban, tehát nem török pálcát, amíg át nem élem azt, amit neki kellett.

A befejező film megjelenésével eléggé népes lett a rajongótábor, és temérdek fanfiction született, mostanában viszont úgy tűnik, hogy egy kicsit megkopott a lelkesedés. Szerinted ettől függetlenül van még jövője a Harry Potter fanficeknek? Elképzelhetőnek tartasz egy újabb fellendülést? Vannak esetleg jó ötleteid arra, hogyan lehetne feldobni a fandomot?

Tény, hogy lazul a kötelék, és ez szerintem már így is marad, hiába jön folyamatosan az utánpótlás. Nekik már nem lesz olyan szoros a kapcsolatuk a fandommal, mint nekünk „idősebbeknek”; mi együtt nőttünk fel Harryékkel, karácsonyra, szülinapra, az újonnan megjelenő köteteket vártuk a legjobban, izgultunk, mikor végre moziba került egy újabb megfilmesített rész… megvolt a közvetlen élményünk, a történettel és a szereplőkkel nőttünk, éltünk, ők voltak a gyerekkorunk, és mi voltunk az ő éltetőik. Ez egy olyan kapcsolat, ami sosem fakulhat meg azok szívében, akik őszintén rajongtak ezért a történetért, de ezzel együtt sajnos nyilvánvaló az is, hogy a következő generáció már nem fogja ilyen közel érezni magához ezt a világot, mint mi. Nincs meg az a plusz, külön varázs, a várakozás, egyszerűen kapnak egy kész, megmásíthatatlan mesét; végigdarálják, mint manapság a sorozatokat szokás. Egy nap alatt két-három, esetleg négy rész, HP láz pár hétig, aztán feledésbe merül, visszalényegül egyszerű fantasy történetté, ami jaj de nagyon jó volt. A hirtelen, nagy lángú lelkesedés hamar el is hamvad. Ez nem baj, mert mindig lesznek, akik emlékezni fognak Harry Potter nevére, és persze, az újak közt is lesz olyan emberke, akinek a fél életét fogja jelenteni, de ez már nem lesz ugyanolyan.

A ficeknek mindig lesz jövője, ebben nem kételkedem, mindig lesznek olyan vállalkozó szellemű „nagyöregek” vagy épp zöldfülűek, akiket megragad egy-egy pillanat. Úgy érzem, hogy ezt soha nem lehet igazán kinőni; ideig-óráig csillapodhat az érdeklődés, de ha egyszer beette magát az ember szívébe ez az egész Csoda, akkor nem fog tudni teljes arccal elfordulni a szürke hétköznapok felé.:)

Hullámvölgyek mindig voltak, és mindig lesznek. A magam részéről próbálok úgy írni, hogy személyes tapasztalatot is viszek az alkotásaimba, még ha ezek mások számára taszítóak, vagy megbotránkoztatóak is a szavak mögött. Csak az tudja a valódi értelmét, aki tényleg ismer, másoknak pedig megmarad „egyszerű történet” szintjén. Lehet találgatni, mi igaz, mi történt meg velem, és mi nem, mi csak színezés, vagy teljes kitaláció, esetleg színtiszta képzelet. Önmagam adom az írásban is, csakúgy, mint az élet minden más területén. Ez valakinek vagy tetszik, vagy nem – én ezzel tudok hozzátenni a fanficek világához. Mindenki mással rukkol elő, és mindenki más vonalat visz, nincs egyértelmű recept, ötlet arra, miként lehet, vagy nem lehet feldobni egy már kész fandomot. Minden az alkotóra van bízva :)

Van olyan készülőben lévő írásod vagy új ötleted - nem feltétlenül fanfic -, amiről esetleg elárulhatsz valamit az olvasóknak?

Természetesen van.

Az egyik egy három évvel ezelőtt megkezdett Dramione, aminek az első négy fejezete már feltöltésre került, megtalálható a Merengőn, de idő és ihlethiány miatt a frissítés felfüggesztésre került. Évekig porosodott, hánykolódott a fiókomban a tervezet, de most úgy érzem, hogy nagy levegővel és újult erővel, ahogy időm engedi, ismét hozzáfogok az írásához. Többen is érdeklődtek már felőle, úgy látszik, nem merült teljesen feledésbe, úgyhogy a nevét is felfedem, hátha valakinek pozitív információval szolgálok :) A történet becses neve Lives and Teardrops. Nem ígérek semmit az első új feltöltés várható időpontjáról, de az érdemi infókról a Merengő fórumon tudakozódhattok a ficblogomban (amphetamin-sarok néven megtaláljátok valahol a lista alján).

Van egy másik, nagyszabású tervem is egy teljesen saját kialakítású fantasyvilág vonatkozásában. Akkora a világom, hogy már térképet kellett rajzolnom magamnak, hogy ne tévedjek el :D Megvannak a karakterrajzok, a helyszínek, az ok-okozati összefüggések, a történelmi háttér és minden egyéb, ami az induláshoz szükséges, de sajnos bokros teendőim nem igazán teszik lehetővé, hogy úgy elmélyüljek a munkában, ahogyan szeretnék. A történet az abban megformált világról kapta a nevét, Ystrimonia címen fut a gépemen. Az ötletekről, a megformált, földöntúli lényekről, a karakterekről és a fő irányvonalakról nem szeretnék többet elárulni, mert még nagyon képlékeny az egész. Egy-két kiváltságos van csak a ficvilágban, aki bővebb tudás birtokában van ezen agymenéssel kapcsolatban, velük napi szinten beszélek, a való életben is nagyon jó barátaim.

Majd ha eljön az ideje, akkor mindenki értesülni fog róla, akit érdekel. :)

Üzennél esetleg valamit a kritikusoknak és az olvasóknak?

Annyit szeretnék kérni a leendő olvasóktól és kritikusoktól, hogy ha olvasnak, akkor ne csak próbáljanak, hanem akarjanak is a soraink mögé látni. Azt hiszem, mindenki nevében beszélek, mikor azt kérem, a történetet véleményezzétek, és ne azt/azokat, amiket nem írtunk bele, ne arról szóljon a kritika, amiről maga a történet szót sem ejt. Lépjetek ki a komfortzónátokból, hiszen mi, versenyzők is mind azt tesszük, mikor kihívásra adjuk a fejünket. Borzalmas érzés, ha azért pontoznak le valakit, mert alapból hidegrázással tekint a tisztelt olvasó a non-canon párosokra, vagy a fandomba beleszőtt saját szereplőkre – ez igazságtalan. Pontozzatok objektívan, ahol csak lehet, hiszen a szubjektív véleményetek megszólaltatására is lehetőséget kaptok. :)

Köszönöm, hogy válaszolhattam a kérdésekre, remélem, a művem elnyeri majd a tetszéseteket! Találkozunk az alkotói szakasz után ^^